Kávai Zsuzsanna vagyok, szociálpedagógus, kulturális mediátor, szocio – művészetterapeuta.
Több mint tíz éve foglalkozom gyerekekkel, a legkisebbektől a nagyobbakig. Önkéntesként számos családi és gyermeknapon vettem részt szervezőként és programtartóként, táborokat szerveztem a határon innen és túl. Tartottam közösségépítő játékos alkalmakat. Foglalkoztam hátrányos helyzetű, roma gyermekek fejlesztésével, immár két éve pedig a Bátor Tábor önkéntese vagyok.
Egyetemi éveimet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdtem szociálpedagógia szakon, ez időben egy gyermek pszichiátrián voltam gyakornok, ahol megértettem hogy mekkora gyógyító ereje van a művészetterápiának. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék ezen az úton elindulni. Később, kulturális mediátor mesterszakos tanulmányaim alatt elvégeztem a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület szocio – művészetterapeuta képzését, ahol Nagy-György Attila volt a kiképzőm. Munkámban az ott tanultakból, a később látogatott workshopokból, valamint az önkéntes munkáim tapasztalataiból merítek.
Több évet dolgoztam egy női hajléktalan szállón, segítettem függőségben, párkapcsolati bántalmazásban, elakadásban lévő hölgyeknek. (intézményi keretek között művészetterápiás csoportokat is tartottam). Jelenleg egy nappali ellátású idősek klubját vezetem, (ahol szintén szervezek művészetterápiás alkalmakat).
A művészetterápia egy eszköz, ami segíthet oldani a szorongást, a stresszt, segíti a társas interakciókat, a szabad önkifejezést, segíthet áthidalni a nehézségeken. Mindezt egy biztonságos, elfogadó térben. A folyamatban soha sem a produktum a fontos, hanem a nyitott jelenlét. Az alkotás közbeni és utána megfogalmazott érzésekkel és gondolatokkal dolgozunk.
Művészetterápiás foglalkozásaimon a képzőművészet eszközeit használom.: Színeket, formákat, természetes anyagokat; a zenét önmagában valamint énekhanggal és hangszerekkel is; a mozgást, továbbá a mandala szimbólumát.
Úgy gondolom, hogy a kitűzött célok eléréséhez nagyon fontos a nyitottság, a szülői partnerség és a szoros együttműködés.
Az egyéni és csoportos foglalkozások alkalmával segíthetek a szorongás oldásában, a stresszkezelésben, az önismereti munkában, érzelmi problémák kezelésében, társas interakciók fejlesztésében.